Kellemetlen helyzetben vagyunk. Nem azért mert az emberek többségének otthon kell ülni a családdal, hanem azért mert ezek közül az emberek közül sajnos elég sokaknak nem kell már többé visszamenniük a régi munkahelyükre. Rengeteg vállalkozás sínyli meg az elmúlt és elkövetkező heteket. Sokan csak elküldenek néhány embert és próbálnak talpon maradni, de rengetegen vannak akik végleg bezárják a kaput. De higgyétek el, hogy ez nem akkora probléma mint amekkorának látszik.
Több mint 25 éves vállalkozói “pályafutásom” során rengeteg hasonló helyzettel kerültem szembe. Nem volt mindig világjárvány vagy világválság. Volt hogy csak egy adott szektort érintett a megtorpanás és volt, hogy egész egyszerűen csak a konkurencia próbálta vízbe fojtani a környezetét. 2010-ben (már tíz éve, basszus), mi is majdnem beleroppantunk, de talpra álltunk segítség nélkül. Sőt nem csak talpra álltunk, de stabilizáltuk is a vállalkozás működését. Így minket már nem fenyegetnek holmi világjárványok. És higgyétek el, ezt nem nagyképűségből írom most le.
Rengeteg, de tényleg rengeteg vállalkozás/vállakozó van az országban, akiknek nincs itt semmi keresnivalója és egy lenge szellő bármikor bedönti a vállalkozásnak nevezett kártyavárukat. Dicséretet érdemelnek, mert próbálkoznak de talán semmi többet. Ezek a képződmények két dolgot űznek mesterien (Azon túl persze, hogy adót fizetnek).
Egyrészt állami támogatásokból és vállalkozói hitelekből akár évekig evickélnek. De sajnos nem egyedül evickélnek, hanem embereket is alkalmaznak. Sok esetben fogalmuk sincs miből fognak fizetni a hónap végén és talán késnek is a bérek kifizetésével.
A másik dolog, ami számomra sokkal zavaróbb hogy az evickélésükkel ha már jelen vannak, rontják a piacot. Igyekeznek lenyomni az árat, mert szükségük van bevételre. Nem baj, hogy az elvégzett munka jócskán hagy kivetnivalót maga után, de olcsó. Mi magyarok pedig elég árérzékenyek vagyunk és megvesszük, mert olcsó. Emiatt persze annak is olcsósítani kell, aki eddig normális munkát végzett valamivel magasabb áron. Ez szerintem rosszabb, mint a járvány.
Jelen helyzetre gazdaságilag úgy tekintek, mint egy természetes szelekcióra. Ami nagyon is jó. Nem maradhat mindig mindenki életben. Viszont aki a végéig talpon marad az kiérdemelte a folytatást. Mindenkinek eljön az életében a nap amikor végre kiselejtezi az összegyűlt haszontalan lomot a garázsból, mert kell a hely az új és hasznos dolgoknak. Vagy kimegy a kertbe és kitépi a gyomot a virágok közül, ezzel teret adva a valóban értékes növény fejlődésének. Persze drasztikusan hangozhat amit most mondok/írok, mert mégiscsak emberi életekről, sorsokról van szó, de nem így van.
Egy virág sem fog növekedésnek indulni, ha nem kapja meg azt a tápanyagot amit a gaz elszívott volna tőle. És egy vállalat sem fog érdemben növekedni, ha nem használja ki a helyzet adta felszabadult értékes munkaerőt és piacot. Személy szerint két embert vettem fel az elmúlt két hétben. Nem azért mert feltétlen szükségem volt rájuk. Sokkal inkább, mert tudom hogy szükségem lesz. Úgy gondolom, ha segítek nekik átvészelni egy ilyen húzós időszakot ők is segíteni fognak és lojálisak maradnak.
Szóval bizakodó vagyok a jövővel kapcsolatban és ennek a tapasztalat az alapja. Aki most talpon marad annak lehetősége lesz meghatározni a saját szegmense jövőjét és ez több mint amire sokan vágytak.