Cikkünk előző részében bemutattuk Magyarország megismerkedését az űriparral és az Interkozmosz létrejöttét. Ebben a részben olvashatunk a magyar Interkozmosz kísérletekről és ezek űreszközeiről.
II. rész – Csatlakozás az Interkozmosz projektjeihez
Az 1967-ben létrejött Interkozmosz sok lehetőséget nyitott Magyarország számára a nemzetközi űrtevékenységi kapcsolatok kiépítésére. Legelőször az űrkutatás mozdult előre, a Nógrád megyei Penc község mellett felépült Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumot (KGO) 1976-ban avatták fel. A KGO pontos fotografikus, lézeres és Doppler megfigyeléseket hajtott végre geodéziai műholdakkal azzal a céllal, hogy e mérések alapján megalkossák a geodéziai alaphálózatot. Hazánk egyetlen űrtávközlési földi állomása 1977-ben épült a Balatonhoz közeli Taliándörögdön, és kezdetben a szovjet távközlési holdak földi állomásaként működött.
Az Interkozmosz tagországok közös űrrepülései 1978 márciusában, egy csehszlovák űrhajós részvételével kezdődtek. 1978 júniusában egy lengyel, 1978 augusztusában pedig egy NDK-s űrhajós sikeres programot hajtott végre. 1979 áprilisában azonban a bolgár-orosz közös űrrepülés meghiúsult, mert a Szojuz-33 űrhajó nem tudott kapcsolódni a Saljut-6 űrállomáshoz. A hibák kijavítása miatt egy évet csúszott a magyar-szovjet páros repülése. Az időpont megváltozása lehetőséget adott a fedélzeti kísérletek felülvizsgálatára és kiegészítésére. Valószínűleg Valerij Kubászov, Farkas Bertalan mérnök képesítésű társa vette észre, hogy nincsenek a tervben anyagtechnológiai kísérletek, amikre lehetőség pedig lenne az űrállomáson az erre a célra készített műszerekben.
A magyar kutatók minden tudás és tapasztalat nélkül benyújtottak egy tervet az esélytelenek nyugalmával és tovább nem is foglalkoztak vele, de 1979 októberében értesítést kaptak, hogy a terveket az oroszok elfogadták és tudatták, hogy pár nap múlva egy delegációnak ki kell utaznia Moszkvába. A delegáció egyik résztvevője volt Fuchs Erik, a javaslat kidolgozója. A küldetés a BEALUCA nevet kapta, ami az előkészületekben kulcsszerepet játszó Bobok György és Roósz András feleségeinek a keresztneveiből alkotott mozaikszó.
Az olvasztási kísérleteket a űrállomáson elhelyezett Krisztall és Szplav nevű kísérleti űrkemencékre tervezték. Ezeket a berendezéseket szabályozott kristálynövesztésre fejlesztették ki, közepes hőmérsékleten (maximum 1100-1200°C) üzemeltek és jellemzően kicsi volt a teljesítményük. A kemencékben csak egyenletes hőmérséklet eloszlást lehetett létrehozni, sem a kemence belső terének, sem a próbadaraboknak a hőmérsékletét nem lehetett mérni. A KRISZTALL kemencének két változatát használták a Szaljut-6 űrállomáson, főként félvezetők gyártására. Többek között kadmium-higany-tellurid, gallium-arzenid, indium-antimonid és szupravezető nióbium-alumínium-germánium kristályokat növesztettek benne. A hatásos külső szigetelésnek köszönhetően a kemencében 400-1200°C közötti hőmérsékletet lehetett előállítani. A SZPLAV az egyik gömbölyű tudományos zsilipkamrába helyezhető, „ÖTVÖZET” nevű kemence működési tartománya 650-990°C között volt, meleg, hideg és gradiens zónát is tartalmazott. A kísérletek előkészítése cseppet sem volt könnyű, de az ország különböző kutatóhelyeinek összefogásával az idő rövidsége ellenére is sikerült. Összesen nyolc kristályosítási kísérletre került sor. Az eltérő olvasztási folyamatoknak köszönhetően 12 egymástól különböző próbatest készült el. A kísérletek nagy részét a máig egyetlen magyar űrhajós, Farkas Bertalan és Valerij Kubászov orosz kozmonauta végezte.
A kísérlet eredményeit 1980. őszén kapták kézhez a magyar tudósok, a próbadarabok egy része a Nehézipari Műszaki Egyetem (ma Miskolci Egyetem) Fémtani Tanszékére került. A vizsgálatok során kiderült, hogy valamennyi próba részlegesen megolvadt, s kristályosodáskor az anyag értelmezhető, de szabálytalan alakot vett fel. Ezek a kísérletek sok diploma és doktori disszertáció elkészítését tették lehetővé. A BEALUCA program legnagyobb érdeme, hogy meglehetősen sokrétűen, kísérleti úton tájékoztatta a tudósokat a mikrogravitációs (nagyon kicsi gravitációs tér) körülmények között megolvadó, majd kristályosodó (megszilárduló) ötvözetekben végbemenő folyamatokról.
Az Interkozmosz-on belüli további magyar kísérletekről és berendezésekről cikkünk következő részében írunk.
forrás: Admatis, Innotéka
