Cikksorozatunk előző részeiben összefoglaltuk a magyar űripar kialakulását, a magyarok részvételét az Interkozmosz együttműködésben, a miskolci űrkemence fejlesztését, és még sok űripari projektet, amelyben a magyar mérnökök és kutatók vettek részt. Az előző részek innen is elérhetők: I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész, V. rész.
A sorozat utolsó részében a magyar űripar közelmúltját, jelenét és jövőbeni kilátásait ismertetjük.
A 2000-ben megalakult miskolci Admatis Kft. volt az űrkemence utolsó változatának, az UMC-nek tervezője és építője. Miután 2004-ben leszállították a megrendelt példányt a NASA-nak, a cég új irányba kezdett tekinteni. A mikrogravitációs kristályosító kísérletek után az Admatis egy hasonló, de mégis más kísérletsorozatot terveztek, melyek célja a mikrogravitációs habképződés vizsgálata. A habképződés mechanizmusának mélyebb megismerése, és a habszerkezet stabilitásának vizsgálata mikrogravitációban, elméleti alapokkal szolgálhat homogén fémhab előállításra alkalmas technológia fejlesztéséhez. A kísérlet megvalósításához pályázatot kellett benyújtani. Az erre alkalmas pályázati rendszer az ESA által kiírt SURE (International Space Station: a Unique REsearch Infrastructure) tender volt, ami az EU új tagállamainak tudósai, kis- és középvállalatai számára nyitott lehetőséget, hogy az ISS fedélzetén kutató munkát végezhessenek. Az Európai Űrügynökség (ESA) 32-ből 10 pályázatot fogadott el. A legjobbnak értékelt ipari pályázatot az Admatis Kft. írta, és még három magyar pályázat kapott zöld utat. A SURE projektet az Európai Közösség finanszírozza a Hatodik Keretprogram (FP6) részeként.
Miután a cég zöld utat kapott, elkezdődtek az építési munkálatok. A cég a kísérlethez egy kisméretű habgenerátort tervezett, amelynek számtalan űripari szabványnak és biztonsági előírásnak kellett megfelelnie, és rengeteg teszten esett át. A kísérletről dióhájban: Az űrhajós rögzíti a kísérleti eszközök tartályát, majd egy zárszerkezet elfordításával bekapcsolja a megvilágítást és a gázrendszert, így megindul a habképződés. Amikor a hab elér egy adott magasságot, az asztronauta elzárja a habrendszert, majd nyomon követi a habstruktúra változását. A kísérlet a Nemzetközi Űrállomás (ISS) európai Columbus moduljában kapott helyet. A szerkezetet 2010. február 3-án a kazahsztáni Baikonurból fellőtt Progressz 36P teherűrhajó szállította az űrállomásra, a kísérletet Jeffrey Williams amerikai űrhajós végezte el. A harminc évvel korábbi Farkas Bertalan-féle űrkemence kísérletek után ez lett Magyarország második űrkísérlete. Mivel a cég korábban alumíniumhab földi habosítási kísérleteivel is foglalkozott, ezért a média gyakran összekeveri a két projektet, az űrállomáson tesztelt hab azonban nem fémhab volt.
A cég Európa többi országában elsősorban a SENTINEL-2 műholdpáros építési munkálatai miatt lett ismert. A SENTINEL-2 műhold a földfelszín-változás optikai monitorozására készül, az ASTRIUM (napjainkban AIRBUS DEFENSE & SPACE) Copernicus (korábban GMES – Global Monitoring for Environment and Security) program második tagjaként. A Sentinel kiszolgáló egység ebben a sorozatszámban egy nagyfelbontású, multi-spektrális fényképező és képfeldolgozó rendszert hordoz (MSI – Multi-Spectral Imaging Instrument). A fényspektrum széles tartományában működő érzékelők (0.4 – 2.4 µm), 10 méteres felbontással, egyszerre 290 km széles sávot fognak be, 786 km-es keringési magasságban. Adott pontot, egy időben több érzékelő is figyel majd, külön a látható fény-, külön az infra tartományban, 13 csatornán. A műholdat pozicionáló rendszer, a földfelszínre vonatkoztatva 20 m-es pontossággal irányítja az optikát célra. A Sentinel-2 két azonos példánya, és a keringési pályák folytonos szabályozása lehetővé teszi, hogy öt naponként a Föld felszínének döntő többségéről készüljön felvétel, míg felhőmentes kép, adott területről, három hetente várható. A különböző spektrumsávok együttes elemzése értékes adatokat szolgáltat a vízpartok mozgásáról, a növényzet klorofil és víztartalmáról, az emberi tevékenység hatásairól, légköri és vulkanikus jelenségekről.
Magyarország a projekt kezdetekor még nem volt tagja az ESA-nak, de tagja volt az Európai Uniónak. Mivel a Sentinel műholdcsalád megépítése és üzemeltetése Európai Uniós finanszírozású program (az ESA a lebonyolító szervezet), lehetőség nyílt rá, hogy magyarországi és egyéb kelet-európai cégek bekapcsolódjanak az európai űriparba. Minden űripari munka tender formájában került meghirdetésre az ESA-n keresztül. A tenderkiírásokat interneten, komoly regisztrációs folyamat teljesítése után lehet megtekinteni. A tender meghirdetésétől számítva kb. egy hónapon belül kellett beadni a pályázati anyagot. Egy tenderkiírás sok dokumentumból állt, ami összesen akár több ezer oldal angol szöveget jelent. Minden tenderkiírás jelöli, hogy mely országokból fogadnak be pályázatokat. A Sentinel-2, Multi Spectral Instrument, Metallic Mechanical and Thermal Hardware (MSI-MMTH) című tenderére Európa 37 országából, Kanadából és Izraelből is lehetett indulni. Az Admatis 2009-ben megírta és benyújtotta űripari pályázatát, ami Magyarországon az első volt a maga nemében. Néhány héten belül nemzetközi delegáció látogatott Miskolcra és a pályázatban szereplő legnagyobb alvállalkozónkhoz. Az Admatis két hónappal a tender benyújtását követően, elnyerte Kelet-Európa első űripari megrendelését.
A műholdpár fő funkcionális egysége, a Multi Spectral Instrument (MSI) az Astrium France gondozásában készül. Az Admatis az MSI tartó-hőelnyelő és lesugárzó funkciót betöltő alkatrészeit 
szállította le 2012 és 2013 között. Összesen 31 alaptípusú (mindegyikből legalább 2 db, a kiegészítő alkatrészekkel, különleges csavarokkal és alátétekkel együtt 2600 db) alkatrészt kellett megtervezni, végeselemes analízisek segítségével optimalizálni, legyártani, tesztelni, leszállítani, az integrálásnál segíteni, és még 10 évig háttértámogatást kell biztosítani. A projekt 2013-ban végéhez ért. Az alkatrészek leszállítását követően a műholdszerkezetet több évig tesztelték, és 2015. június 23-án a műholdpár első darabját Föld körüli pályára állították. A Sentinel-2A műhold azóta is folyamatosan szállítja a Földről készült felvételeket. A második példány (Sentinel-2B) fellövését 2016-ban tervezik. Érdekességek a projektről. 2300 kg volt az kiinduló (alumínium) alapanyag amiből, aminek végén 36 kilogramm lett az a készáru, amelyet a műholdba beépítenek. Amíg 1 kg kiinduló anyag ára 5 Euro, addig az 1 kg készáru értéke ennek a háromezerszerese, vagyis 15 ezer. A dokumentáció különösen szigorú volt, a projekt során 60 000 oldal dokumentáció keletkezett, ami kinyomtatva kb. 300 kg-ot jelentene.
Ezzel párhuzamosan Budapesten is zajlott az űripari munka. Az első teljesen magyar műhold a BME két villamoskari tanszéke (Elektronikus Eszközök Tanszéke, továbbá a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék), valamint Űrkutató csoportja hallgatóinak, doktoranduszainak és oktatóinak több mint négyéves munkájával született. A Masat–1-et 2012. február 13-án lőtték fel az Európai Űrügynökség Vega hordozórakétája fedélzetén nyolc másik műholddal a kouroui (Francia Guayana) űrközpontból. Az első, teljes egészében hazánkban készült űreszköz kocka alakú, élei 10 centiméter hosszúak, össztömege pedig nem éri el az egy kilót. A Masat–1 a CubeSat szabvány szerint készült a Magyar Űrkutatási Iroda, illetve támogatók bevonásával. A fejlesztők, valamint a több mint ötven hazai és egytucatnyi külföldi cég páratlan összefogása és szponzorációja tette lehetővé az első magyar műhold megszületését. A műhold ez év januárjában fejezi be Föld körüli keringését, majd ég el a légkörben, de a fejlesztők már a folytatást tervezik.
Az űripar az egyik leggyorsabban fejlődő ipari ágazat, így örülhetünk, hogy Magyarország is kiveszi a részét belőle. Jelenleg is több űripari témájú projekt zajlik. Az Admatis Kft. műholdalkatrészeket fejleszt a CHEOPS műholdhoz. A CHEOPS (Characterising ExOPlanet Satellite) egy kisméretű műhold, amelynek célja exobolygók tranzitjának mérése. A CHEOPS az Európai Űrügynökség (ESA – European Space Agency) első S-osztájú (Small) missziója, mely 2012 októberétől tart. A fellövés tervezett ideje 2017. Az ESA az eszközök fejlesztésének vezetője. Az Admatis feladata a CHEOPS tudományos eszközének részeként két műholdradiátor fejlesztése. A misszió sikerének egyik kulcsa az eszköz hőháztartásának megfelelő szabályozhatósága. Biztosítani kell az FPA (Focal Plane Array) és FEE (Front-end Electronics) hőstabilitását (10mK és 50mK) -55 és -10 °C működési hőmérsékleten. A radiátoroknak kell elvezetni az elektronikai eszközökön fejlődő hőt, miközben a műhold működési hőmérséklete fázistól függően -70 és +40°C között mozog.
Az ilyen ipari projektek meggyőzték az ESA-t arról, hogy érdemes Magyarországot a tagjai közé fogadni. Végezetül egy kis összefoglalás az ESA tagsághoz tartó útról: Az Interkozmosz-program végén, már 1991-ben aláírta Magyarország az ESA-val az Együttműködési Megállapodást. 1998-tól már az ESA egyik opcionális programjában, a tudományos együttműködést lehetővé tevő PRODEX-ben vettek részt a magyar szakemberek. A PECS program 2001-es létrejöttét követően, 2003-ban Magyarország vált az ESA első „európai együttműködő államává”. Ez az időszak végül 2015-ig tartott. A 2014 novemberében megjelent kormányhatározat tette lehetővé az ESA teljes jogú tagságra vonatkozó felvételi kérelmünk benyújtását. A kérelem jóváhagyásáról 2014 decemberében döntöttek az Európai Űrügynökség tagállamai. A magyar kormány nevében Kara Ákos, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkára, az ESA részéről pedig Jean-Jacques Dordain főigazgató írták alá Magyarország csatlakozási megállapodását, amely november 4-én lépett hatályba.
Az ESA-tagság magával hozta a szervezet keretei között indított programokban való részvételt, hazánk ezzel olyan nagy léptékű programokba kapcsolódhat be, amilyeneket az egyes országok egymagukban nem lennének képesek elindítani.
forrás: Admatis, Innotéka, ESA
