Az Invar36 ötvözet (általánosan FeNi36 vagy az USA-ban 64FeNi, röviden Invar) egy nikkel-vas ötvözet, amely elsősorban a rendkívül alacsony hőtágulási tényezőjéről (Coefficient of thermal expansion, röviden CTE) híres. Az ötvözet neve az angol „invariable” (változatlan, változhatatlan) szóból ered, ami arra utal, hogy az anyag tágulása vagy zsugorodása nagy hőmérsékletváltozások esetén is rendkívül kicsi.
Ahogy az összes nikkel-vas ötvözet az Invar is egy szilárd oldat. Az ötvözet egyfázisú, ami kb. 36% nikkelt és 64% vasat tartalmaz. Az ötvözetet Charles Édouard Guillaume svájci fizikus „találta fel” 1896-ban, amiért 1920-ban fizikai Nobel-díjat is kapott.
Hőátadás folyamán a molekulákban az atomok közötti kötésben tárolt energia változik. Ha a tárolt energia nő, az atomok távolsága szintén növekszik. Ennek eredményeképpen a szilárd testek általában tágulnak hőmérsékletnövelés hatására, hűtés következtében pedig összehúzódnak. Néhány anyagnak negatív hőtágulási együtthatója van, ami azt jelenti, hogy hűtés esetén tágulnak (ilyen például a víz 0 és 4 C° között). A hőmérsékletváltozásra adott választ a hőtágulási együttható fejezi ki.
Az általános Invar ötvözeteknek nagyon alacsony a hőtágulási tényezője. 20°C és 100°C-os hőmérséklet között mérve az értéke kb. 1.2×10−6 1/K vagy 1.2 ppm/°C, szemben az általános acélokkal, amelyeknek ez a tényezője kb. 11-15 ppm/°C. A különlegesen tiszta Invar acéloknak, amelyek kevesebb mint 0.1% kobaltot tartalmaznak, a hőtágulási együtthatója akár 0.62 ppm/°C-ra is csökkenthető.
Az ötvözet rendkívül kis hőtágulási tényezőjének okára a mai napig nincs jól körülírható magyarázata. A vasban gazdag lapközepes köbös Fe-Ni ötvözetek termikus és mágneses tulajdonságai az ötvözettartalom variálása során nagy mértékben változnak. A ma elfogadott elmélet szerint az alacsony/magas mágneses momentum átmenetet egy olyan ferromágneses állapot előz meg, amelyben a vasatomok közötti mágneses kötések felcserélődnek és az így felszabaduló mágneses térfogati energia felel a hőtágulási tényező anomáliájáért.
Az Invar ötvözeteket elsősorban olyan alkatrészekhez alkalmazzák, ahol a hőmérségketváltozás során történő méretváltozásokat minimalizálni kell, pl. elektronikus eszközök, precíziós műszerek, órák, repülőgép- és műholdalkatrészek, optikai és lézeres rendszerek, stb.