Nemzetközi Űrállomás (International Space Station), a továbbiakban ISS a világ egyik legnagyobb méretű űreszköze. Bár az állomás lassan 20 éve, 1998 óta van Föld körüli pályán, de sokan a mai napig viszonylag kevesleg tudnak róla, pedig az állomás az emberi csúcstechnika egyik legnagyobb vívmánya. Több részes cikksorozatunkban igyekszünk összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat az ISS-ről, illetve építésének mikéntjét.
I. rész – Bevezetés:
Elsőként talán érdemes megemlíteni, hogy miért is van szükség erre a szerkezetre. A súlytalanságban olyan kutatásokat végezhetnek, amelyek a Föld felszínén nem lehetségesek, és amelyek új gyógyszereket, anyagötvözeteket, technológiai eljárásokat adhatnak az emberiség kezébe. Extrém tisztaságú anyagok, rácshibáktól mentes, tökéletes kristályok állíthatók elő, amelyeknek számtalan gyakorlati alkalmazása lehet. A gravitáció hatásának kiiktatásával az élőlények, illetve az emberi szervezet működése a Földön nem elérhető módszerekkel is vizsgálható, ami már eddig is számos új felismerést hozott.
Az űrállomás egymáshoz kapcsolt hermetikus (lakható) modulokból és a hozzájuk kapcsolt rácsszerkezetből áll. A programban 16 ország vesz részt: Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Japán, Kanada, Brazília és az ESA 11 tagállama. Brazília és Olaszország a NASA-val kötött külön szerződéssel is részt vesz. Az űrállomás körülbelül 360 km magasságban, alacsony Föld körüli pályán kering. A légköri fékezőhatás és a pályamódosítások miatt a pályamagasság néhány kilométert változhat. Az űrállomás átlagosan 100 métert veszít naponta pályamagasságából. A Földet 92 percenként kerüli meg.
Sok tekintetben a Nemzetközi Űrállomás a korábban tervezett független űrállomások, az orosz Mir–2, az amerikai Freedom űrállomás és az európai Columbus laboratórium egyesítését jelenti, állandó emberi jelenléttel az űrben: legkevesebb kéttagú személyzete van 2000. november 2-a óta. Az ISS-t főleg az amerikai űrrepülőgépek, a Szojuz és a Progressz űrhajók szolgálták ki. Az űrrepülőgép flotta nyugdíjazása után az ellátást a Szojuz és a Progressz űrhajók mellett az európai ATV, a japán HTV és a két amerikai magáncég által üzemelt Dragon és Cygnus teherűrhajó vette át.
Az űrállomás folyamatos bővítés alatt áll, de végeznek tudományos kísérleteket is rajta. Az állomás 2009-es tartós befogadóképessége maximum hat űrhajós. Az állandó személyzetek minden űrhajósa amerikai vagy orosz volt, egészen 2006 júliusáig, amikor Thomas Reiter német űrhajós csatlakozott a 13. állandó személyzethez. Az ISS-t ezenkívül sok űrhajós meglátogatta más országokból, és több űrturista is.
A Nemzetközi Űrállomás elnevezés nemzetközi egyeztetés során jött létre. Az első javasolt név az Alpha Űrállomás volt, amelyet az oroszok nem fogadtak el. Ez a név elsőt jelentett volna, holott ők már évekkel korábban egész űrállomás-sorozatot (Szaljut) indítottak. Az orosz javaslatú Atlant nevet az amerikaiak nem fogadták el, mert az óceánba elsüllyedt Atlantisz nevű kontinensre emlékeztetett, és összetéveszthető lett volna az Atlantis űrrepülőgéppel is.
Az ISS kiépítése 1998. november 20-án vette kezdetét, amikor az orosz Zarja modult Föld körüli pályára állították. Az Zarja amerikaiak által finanszírozott, orosz gyártmányú egység. Feladata az űrállomás energiaellátásának és manőverezésének biztosítása, emellett tárolóhelyül szolgál. A modult a TKSZ katonai szállítú űrhajó megépített, de fel nem használt példányából alakították ki. Az új modult az orosz és az amerikai irányító központokból két hétig tesztelték, s az első egység kiválóan vizsgázott. Energiatermelése a vártnak megfelelő volt, a hajtóművek kifogástalanul működtek, és távirányíthatósága is nagyon jónak bizonyult. A lenti képeken az állomás első moduja látható még a Földön, szállítás előtt, illetve Föld körüli pályán
Folytatatása következik…