Cikksorozatunk előző részeiben írtunk a magyar űripari tevékenység megszületéséről és az Interkozmosz-on belül épült első űrkemencékről. A mostani részben bővebben írunk a híres űrkemence továbbfejlesztéséről
III. rész – Kemenceépítés a MIR űrállomásra
Az 1980-ban megvalósult Bealuca projekt során felfedezett hibák és hiányosságok arra késztették a hazai kutatókat, hogy továbbfejlesszék a kísérleti technikát. A kísérletek után nagyon gyors iramú fejlődésnek indult az űrkutatás Magyarországon. 1984-ben láthatták először a magyar kutatók működés közben a Krisztallizátor (CSSZK-1) kristályosító berendezést, amely a MIR űrállomás üdvöskéje volt. Az ötzónás csőkemence belsejében a fűtött téren keresztül egy léptetőmotor transzportálta a zárt kapszulákban elhelyezett kristályosítandó anyagokat. A kapszulák belsejében a korábbiakban megszokott módon még nem tudták mérni a hőmérsékletet. A berendezés külső burkolatát megérintve érezni lehetett a léptetőmotor által keltett rezgéseket. A magyar kutatók megértették, hogy ez a kemence űrkísérletekre alkalmatlan, mivel ha a kapszulát lökdösik, a belsejében mérhetetlen és megismételhetetlen gravitációs viszonyok állnak elő. Ebből kifolyólag a drága pénzen megvalósítani vélt mikrogravitációs tér eltűnik, a kísérletek tudományos szempontból értékelhetetlenek lesznek.
Az előzőekből következik, hogy az űrben végzett kristályosítások azért voltak rosszak, mert az alapvető célt, a gravitáció nagyon kicsire való csökkentését nem sikerült elérni. Ennek okán benyújtották az Interkozmosz programhoz az ABC nevű projektet, amit a kiemelt projektként el is fogadtak. A projekt lényege egy olyan sokzónás kristályosító, amelyben sem a próbadarab, sem a kemence nem mozog, hanem a hőmérsékletprofilokat elektronikus úton stabilizálják, vándoroltatják a próbadarab hossza mentén.
Az ABC név onnan ered, hogy előre látható volt, a kemence elkészítése csak több lépésben valósítható meg, főként a sok tervezési és kivitelezési buktató miatt. Az ABC projektet a szovjet fél nagy lelkesedéssel fogadta, a Szovjet Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködési szerződéseiben az első helyen kiemelt témaként szerepelt. Az ember nélküli missziót 100 naposra tervezték, és 10 db nagyméretű félvezető kristály növesztése volt a célja. A magyar fél feladata volt a kemence és a hozzátartozó kapszulacserélő-raktározó manipulátor megépítése, az oroszok feladata volt a Nika-T nevű űrhold megépítése, kilövése, kapcsolattartás és a visszatérés megoldása.
A Nika-T elnevezésű tudományos célú űrhold tartalmazott a gömbölyű visszatérő kapszulát, amelyben a kísérletek végeztével a próbadarabok visszatérnek a Földre. A továbbfejlesztett elektronikus rendszerű űreszköz teljes tömege 9 tonna, hasznos terhelése 1,2 tonna volt. A tudományos misszió tervezett hossza változattól függően 3-4 hónap. A tervekben egy 2,7 m átmérőjű és 9,3 m hosszú űrrepülő szerepelt, de a tervrajzokból feltételezhető, hogy a hosszát valamelyest csökkentették. A műholdra szerelt 3 napcella közül kettő felelt az energiaellátásért, egy pedig a termikus kiegyenlítésért. A két napelem 6 kW-os teljesítményt szolgáltatott, amiből 4,5 kW jutott a tudományos kísérletekre. A NIKA-t egy ZENIT rakétával állították volna napszinkron pályára, körülbelül 300-500 km magasságban és 96-98 fokos dőlésszögben. A visszatérő egység sebességét szokatlanul lassúra, mindössze 5 m/s-ra tervezték a törékeny kapszulák miatt. Az ABC kemencén kívül a ZONA-8 és a KONSTANTA-4 kemencék is a kísérletek résztvevői lettek volna. Az első 40 mm átmérőjű és 200 mm hosszú, a másik 85 mm átmérőjű és 400 mm hosszú próbadarabok kristályosítására alkalmas.
Az akkori viszonyokra jellemző, hogy szinte lehetetlen volt hozzájutni mind a nyugati, mind a keleti alkatrészekhez és alapanyagokhoz. A kutatók saját magunk készítették a vákuumátvezetőket, vasmagokat, cégek elfekvő raktáraiból szerezték be a termoelemeket. Még az akkori COCOM tilalmat kijátszó csempészekkel is fel kellett venni a kapcsolatot, hogy a speciális elektronikai alkatrészeket be lehessen hozni az országba. A nagyméretű vákuum-berendezés a debreceni Atommagkutató Intézetben (ATOMKI) építtették, egyetemi tanszéki műhelyekben készültek a kemence, a kapszula, az adatgyűjtő, a manipulátor és az elektronika egyes részei. Négy év kemény munka után végre elkészült a 25 zónás kristályosító, amelyben már egészen jó kristályokat lehetett növeszteni. A kemencéhez egy 10 próbatestet tárolni tudó kapszulatárat lehetett kapcsolni, ami önműködően tudta cserélni a kapszulákat. 1991-re tehát a magyarok készen álltak, de az akkora megváltozó politikai viszonyok elsodorták az Interkozmoszt és vele együtt a NIKA-T repülési tervet, vagyis meghiúsult az űrmisszió.
Bár az ABC projekt nem valósult meg teljesen, de a ’80-as években Magyarország részt vett egy sikeresen lezárult programban. A KFKI kezdeményezésére vállalt szerepet Magyarország egy széles körű nemzetközi űrprogramban, amelynek célja a Halley-üstökös 1986. évi visszatérésének megfigyelése volt űrszondák segítségével. A Halley-üstököshöz a földközelség idején indított szovjet Vega szondákon jó néhány magyar berendezés kapott helyet, például az űreszköz kameráját pozicionáló elektronika, egy adatgyűjtő berendezés, valamint több detektor. A KFKI és a Budapesti Műszaki Egyetem együttműködésében született Vega műszerek határidőre elkészültek.
E sikeres program egyik következményeként a magyar űrkutatókat meghívták, vegyenek részt egy másik bolygóközi szonda, a Fobosz fedélzeti berendezéseinek elkészítésében. A sokoldalú nemzetközi műszercsomagon belül több, elsősorban a plazmakörnyezet vizsgálatára szolgáló magyar berendezés is pályára került. A legfontosabb magyar berendezés a Fobosz leszállóegység nagy megbízhatóságú és hibatűrő fedélzeti számítógépe volt, ám ez nem tudta végrehajtani feladatát, mivel idő előtt megszakadt az űrszondával a kapcsolat. A KFKI részvételével készült két fedélzeti részecskedetektor azonban így is számos jelentős, új adatot szolgáltatott a Mars környezetéről.
Az ABC projektben elért eredményeket nem volt szabad veszni hagyni, így az Interkozmosz megszűnése után új partnert/partnereket kellett keresni. Erről a következő részben fogunk írni.
forrás: Admatis, Innotéka
