Az agyagban és különböző ásványokban gazdag vidéket egy szakértői bizottság választotta ki az angliai Leicesteri Egyetemen megrendezett kétnapos találkozón. Az Oxia Planum kiválasztása azonban csak azután válik hivatalossá, hogy az ExoMars projekt mögött álló Európai Űrügynökség (ESA) és a Roszkoszmosz orosz állami űripari vállalat vezetői is rábólintanak a helyszínre – írja a BBC hírportálja.

A Leszállóhely-kiválasztó Munkacsoport (LSSWG) több mint négy éve mérlegeli a különböző landolási lehetőségeket az ExoMars projekt számára, figyelembe véve a szélesebb tudományos közösség javaslatait is. A bizottság munkáját segítő mérnökök elsődleges szempontja az volt, hogy olyan helyszínt találjanak, ahol minimálisak a landolást övező kockázatok.

A vörös bolygó felszínén való leszállás bonyolult dolog. Az erre vállalkozó missziók több mint fele belebukott a próbálkozásba. Az ExoMars űrexpedíció TGO űrszondájának Schiaparelli elnevezésű leszállóegysége például 2016-ban megsemmisült, miután a Marsra történő leszállás folyamata során 2-4 kilométeres magasságból nekicsapódott a vörös bolygó felszínének.

A Leicesteri Egyetemen megrendezett eheti ülésen sikerült kettőre leszűkíteni a lehetséges leszállóhelyek számát: az Oxia mellett a tőle északra fekvő Mawrth Vallis maradt csak versenyben. Noha mindkét terület egy hajdani mikrobiális élet nyomainak lehetséges felfedezésével kecsegteti a kutatókat, a munkacsoport végül az Oxia mellett döntött, amely tudományos és mérnöki szempontból is alkalmasabb helyszín a rover számára.

Az Oxia nagyjából 18 fokra északra terül el a vörös bolygó egyenlítőjétől, biztosítva, hogy a kutatórobot napelemeit egész évben érje a napsugárzás. A kutatókat ugyanakkor sokkal jobban érdekli mindaz, ami az űrszonda hat kereke alatt lehet. A Mars körüli pályáról végzett megfigyelések ugyanis azt sugallják, hogy ez a terület agyagban gazdag, melynek kialakulásában meghatározó szerepet játszik a víz.

A szakemberek szerint az Oxia tavakat, folyókat és torkolatokat is rejthet. A fúróval és egyéb műszerekkel felszerelt rover pedig képes lesz észlelni a biológiai aktivitás nyomait is az üledékekben. A marsjárót a tervek szerint 2020. július 25. és augusztus 13. között indítják útnak a kazahsztáni Bajkonur űrrepülőteréről és várhatóan 2021. március 19-én érkezik meg a Marsra. A kutatórobotot a toulouse-i székhelyű Airbus repülőgépgyártó szereli össze nagy-britanniai gyártóközpontjában, Stevenage-ben.