Haboknak nevezzük azokat az anyagokat, amelyek pórustartalma legalább 50% és ezek a gázzal teli üregek egyenletesen eloszlatva, sok kis buborék formájában vannak jelen. A buborékokat celláknak nevezzük, a köztük lévő fal pedig lehet folyadékból (fürdőhab) vagy szilárd anyagból (mosogatószivacs). A cellás szerkezetű anyagok jól ismertek a természetben: ilyen anyagszerkezettel bírnak az emberi, vagy állati csontok, a fa, a bambusz, stb. A nagy porozitású, cellás szerkezetű anyagok könnyűek és erősek, melyhez jó hőszigetelő, hang- és energiaelnyelő tulajdonságok társulnak.
A szilárdság/tömeg arány jelentősen nő a porozitás növekedtével, miközben a felhasznált anyagmennyiség csökken. Ezért kerültek a mesterséges szilárd habok az anyagtudományi kutatások és fejlesztések fókuszába. A kerámia és a polimer habok gyártása ma már nem jelent nehézséget, ezek a gyártmányok hétköznapiak (pl. Ytong falazóelem vagy a Nikecell hőszigetelőhab). Fémekből habot gyártani azonban még ma is nehéz, a fémhab gyártmányok elterjedése csak a következő évtizedre várható. A fémhabok alapanyaga leggyakrabban alumínium, de léteznek cink, nikkel, titán, acél és magnézium habok is.
Szerkezetüket tekintve alapvetően kétféle fémhabot különböztetünk meg: a nyílt és a zárt cellásokat. A zárt cellás habokban a szerkezetben lévő pórusokat összefüggő és átjárhatatlan cellafal veszi körbe, így szigetelve el őket egymástól. Ennek eredményeként a zárt cellás habok kiváló szigetelők és energiaelnyelők, ezt a típust lehet szerkezeti tartóelemként is alkalmazni. Sűrűségükből és szerkezetükből adódóan úsznak a vízen.
Nyílt cellás habok esetében tulajdonképpen csak pálcika szerű elemek adják a teljes vázszerkezetet. Ekkor a hab teljesen átjárható, nem is igazán lehet cellákról beszélni. Ezek az anyagok kiválóan alkalmasak szűrésre és nagy fajlagos belső felületük révén katalizátorok hordozóinak is.
A zárt cellás fémhabok előállítása lényegében kétféle eljárással történik. Az indirekt eljárások terjedtek el leginkább, ahol szilárd fémporból indul a technológia, amihez habképző port kell keverni, majd megfelelő formában „keleszteni”, ezek azonban meglehetősen drágák és a habszerkezet egyenlőtlen. A direkt gázadagolásos eljárásoknál a megfelelő külső alak tagolatlan (elsősorban síkszerű), a felületminőség nem biztosítható (durva, nyers felületek) és az utólagos megmunkálás igen költséges. A nyílt cellás fémhabokat fémporral töltött folyadékhabból szintereléssel állítják elő. A gyártó- és kutató cégek a mai napig újabb fémhab előállítási módszereket dolgoznak ki és fejlesztenek.
forrás: Admatis
